Titkos hazugságok

Vágytam a találkozásra.

Órákon át ültem a kocsiban, mikor leesett, hogy nincs nálam a forgalmi, féltem, hogy galiba lesz, de a vágy nagyobb hajtóerő volt, mint a kétely és a félelem, akartam, minden porcikám vágyott rá, ugyanaz a zene szólt újra és újra, a szemem előtt pedig pergett a múlt és a jövő, vágytam rá, rá vágytam? Vagy a szituációra? Az érzésre? Majd egyszer kiderül.

Sms-ben az utolsó szerepleosztás, a program finomítása. Megérkeztem. Behajolt zavartan az ablakon fekete alakja szinte elveszett a sötétben, beremegtem az illatától, néztem rá kislányos mosollyal, majd megkért, hogy üljek át az anyós ülésbe.

Meglepve néztem rá, nem vacsorázunk? Merre van a felesége?

A felesége odafenn hisztizik, hogy nem lesz kész a díszvacsora a tiszteletemre és elküldött minket egy kis városnézésre, hogy nyugodtan be tudja fejezni, csak a főzéssel foglalkozik, neki pedig elege van, úgyhogy menjünk el egy kicsit csavarogni.

11 felé járt már az idő, sötét volt, átültem az anyós ülésbe és hagytam, hogy elraboljanak, idegen tájakon, dermesztő hidegben. Áradozott rólam, mennyire nem változtam, milyen csinos vagyok. Élveztem a bókokat, mégis feszengtem kicsit, panaszkodott a felesége fásultságára, nem értettem, mégis mi közöm hozzá, amúgy is a barátnőm. Próbált rávenni, hogy beszéljem rá a barátnőmet, hogy adjon kicsit magára... annyira elhanyagolja magát, nem foglalkozik hajával, ruhájával, semmi bujaság nincs benne, szimpla rendes, unott háziasszony lett belőle.

Tetszett a bók, még mindig irtó jóképű ez a pasi, de mégis egy régi barátnőm férje és igazából nem értem, miért nekem mondja el mindezt... mi közöm hozzá?

Csodás volt, mint egy mesebeli kastély, kis tóparttal... én pedig tündököltem a hold fényében, megfogta a kezem, elhúztam, majd újra megfogta... gondoltam egy kézfogásból baj nem lehet... úgy sétáltunk a tó partján, majd nekitámaszott egy fának, lassan felemelte a szoknyám, hideg kezét lágy ölemre helyezte, érezte, izzok a forróságtól, beleremegtem, de a szerep nem engedte, tiltakoznom kellett, nehezen ment, a hangom, a mondandóm tiltakozott, a testem nem tudott álljt parancsolni, elémtérdelt, óvatosan löktem el, másrészt vontam magamhoz... éreztem a fagyos szelet, forró leheletét és elvesztettem a józan ítélőképességem, hagytam, hogy megcsókoljon, majd felhúztam a földről és szájon csókoltam.

Visszaültünk az autóba, zavartan ültünk egymás mellett, láttam a szikrát a szemében, tudtam, mi következik, hátrébb tolta az ülését, én pedig lassan kezdtem el kibontani a nadrágját, a férfiassága már az ég felé meredezett, muszáj volt csókolnom, érintenem, számba engednem, mélyebben és mélyebben, gyorsan járt a szám az édes farka körül, egyre forróbb lett a helyzet, figyeltem kéjes zihálását, egyre hangosabb lett, körülöttünk a semmi, majd elemi erővel lőtte tele a számat.