Ódivatú ruhák, cipő, szemüveg és szorosan kontyba fogott haj...
Becsengettem. Információs füzettel érkeztem, hogy hitét térítsem... betessékelt. Nagyképű volt és magabiztos, én pedig félénk és megszeppent. Leültem, lábaimat szorosan összezártam és szűzies tisztasággal kezdtem el beszélni meggyőződésemről. Ő széles terpeszben hátraülve hallgatta mondandómat... Kritizálta külsőmet, mégis milyen szép nő lehetnék, ha nem bújnék el az álca mögött. Tudomást sem vettem róla, szimplán zavarba jöttem és nem tudtam rá mit mondani...
Eljött a távozás pillanata, felálltam, ő jött mögöttem, hirtelen mozdulattal a fotel háttámlájára fektetett, hiába próbáltam kiszabadulni, nem ment, ő pedig csak ordított, a befásult, frigid szerencsétlenségnek megmutatja, mi az a szenvedély, még a tudatom sem tisztult, hirtelen mozdulattal széttépte a pulóveremet a polóval együtt, felrántotta a szoknyámat, széttépte a harisnyanadrágomat és a konzervatív bugyimat és már belém is hatolt. Mindez másodpercek alatt történt, én pedig sikítottam, könyörögtem és próbáltam szabadulni... de nem sikerült. Ordított velem, élvezd ribanc, annál előbb túl vagy rajta, a magam frigid és rettegő módján próbáltam az élvezetet imitálni, majd magamba zuhantam, amint végzett... Ő pedig becsukta nadrágáját, diadalittasan felszólított a távozásra... Reszkető lábakkal, könnyes szemekkel elvonultam...
A gyűlölet, ami a szemeiben csillogott, ahogy utálta és megvetette a hittérítőt, őrületes volt, feledhetetlen élmény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.