Titkos hazugságok

Vásároltam apáca jelmezt, kellően kellemetlenül éreztem magamat benne, valahogy nem az én világom, de idővel tudtam azonosulni vele.

Két verzióban játszottuk, az eleje mindig azonos volt, a végkifejlet változott csupán.

Kezdjük.

Hazatértem a szüleimhez évek után látogatóba, eltűntem az érettségi bankett után, azóta a közelben sem jártam, évek teltek el, senki nem tudott rólam semmit. Felhívott életem nagy boldogtalansága és akkori nagy szerelmem telefonon, hogy hallotta, hogy a városban vagyok és találkozhatnánk-e. Igent mondtam, vágytam arra, hogy viszontlássam, a múlt, pedig elmúlt, én már más vagyok és valószínűleg ő is.

A szobámban térdeltem és imádkoztam, apáca ruhában, béna cipőben, szolíd sminkkel és festett körmökkel, amikor egy helló-t hallottam az ajtó felől, gyorsan felálltam és megfordultam. Ő volt az, hebegett, habogott az ajtóban, érdeklődött, hogy jelmezbálba megyek-e vagy mit jelentsen rajtam ez a maskara.

Leültettem. Elmondtam, hogy nem jelmez, ez az életem, érettségi után zárdába vonultam, azért nem tértem haza.

Romantikus verzió:

Értetlenkedett, miért? minek? és hogy tudtam így eltűnni, búcsúzás nélkül, a bankett másnapján, miután ő szeretett és azt hitte, én is, én pedig mégis leléptem két sráccal, sokáig keresett, de senki nem mondott neki semmit, azóta sincs párja, mert rám vágyik.

Kérdezte, hogy smink és körömfestés engedélyezett-e a zárdában és hogy milyen csodás, hogy még apácaként is ügyelek magamra.

Könnybe lábadt a szemem és elmeséltem neki, hogy a két fiú valamit kevert az italomba, teljesen elkábultam, kivittek a stadionba és megerőszakoltak, hiába könyörögtem, kértem őket, hogy ne, mozdulni nem bírtam. Őrült nagyot csalódtam benne, azt hittem ő is szeret és nem szabott ki a vadállatok karmai közül, végignézte, ahogy elhurcolnak.

Döbbenet ült ki az arcára, eltorzult a fájdalomtól, elém térdelt, megfogta a kezeimet. Ő azt hitte, hogy sosem érhet fel a vagány csajhoz és én önszántamból mentem el a két sráccal, mert ő nem érdekel. Fogalma sem volt róla, hogy én ezt nem akartam és arról sem, hová tűntem. Azóta sem tudott normális kapcsolatba kezdeni, mert mindig engem akart és senki sem érhet fel hozzám.

A gyomrom összeszorult és csak néztem rá, ő pedig könyörgőre fogta, hagyjak fel a hivatásommal, ne tegyem ezt vele, ő csak velem tud boldoggá válni, csak velem tudja elképzelni az életét, majd megcsókolt. Én elhúztam magam, remegő hangon habogtam, hogy nem lehet, én ezt nem tehetem, ő pedig gyengéden magához húzott, ne tegyem ezt vele, én vagyok az élete, nélkülem mit sem ér az egész, hagyjak ott a zárdát és legyünk együtt boldogok, bocsássak meg neki és újra megcsókolt. Nem tudtam uralkodni az érzéseim felett, viszonoztam a csókját, majd hosszú fekete ruhám alá tévedt a keze és rámnézett. Rajtad combfix van? Én pedig csak mosolyogtam, az apáca is csak nő...

Könyörgött, had mutassa meg, milyen a szeretkezés, mikor nem mocskosul bepiszkitják a testedet, nem használnak, csak szimplán szeretnek. Egy darabig győzködött, bizonytalan voltam, nem akartam belemenni. Majd felajánlotta, míg nem hagyom ott a hivatásomat, nem szeretkezünk normálisan, szeretne anál közösülést, óvatos lesz és megígéri, hogy csodássá teszi és így is lett, érzéki volt és szerelmes, szeretkeztünk.

Vadulós verzió:

Értetlenkedett, miért? minek? és hogy tudtam így eltűnni, búcsúzás nélkül, a bankett másnapján, miután leléptem két sráccal, nem okoztam-e elég fájdalmat neki, nem aláztam-e meg eléggé.

Értetlenül néztem rá és próbáltam elmagyarázni, hogy valamit kevertek az italomba és megerőszakoltak. Nem hitt nekem.

Továbbra is becsmérelt, mert mindig olyan mini szoknyákat hordtam, mit hittem, hogy majd nem akarnak megdugni és csak magamnak köszönhetem és ne állítsuk már úgy be, mintha megerőszakoltak volna. Hogy nézzek magamra, most is van rajtam smink és ki vannak pingálva a körmeim, minek ez egy apácának, ha nem a pasikat akarja szédíteni vele, ugyan már, én sosem fogok tudni kibújni a bőrömből, hogy biztosan összeszűröm a papokkal a levet a zárdában.

Megkértem, hogy távozzon, miután úgysem ért semmit, értelmét nem látom a további beszélgetésnek, azért, hogy bántson, nem kellett volna eljönnie, hátat fordítottam neki, és elindultam kifelé, követett, majd megragadta a karomat és megfordított. "Nem gondolod komolyan, hogy ennyi évet vártam rád és így elhajtasz." Erősen szorította a karomat, először csak kértem, hogy engedjen el, nézzen rám, apáca vagyok. Majd próbáltam kiszabadulni a fogásából, betaszított a szobába, könyörögtem, hogy hagyjon békén, széttépte a ruhámat, meglátta a combfixet rajtam és nevetni kezdett, "Mindig tudtam, hogy mekkora büdös kurva vagy, méghogy apáca, közben meg combfixet hordasz", próbáltam elmenekülni, de nem engedett, lekevert egy pofont, az ágyra zuhantam. (Életem első pofonja, a szerep pedig olyan jól sikerült, ahogy feküdtem eszméletlenséget játszva az ágyon, olyan erővel ugrott az ágyra, hogy magamhoz térítsen, nagyon megijedt, hogy bajom esett, hogy a deszka összetört, miután tisztáztuk, hogy nem esett bajom, szimplán apáca vagyok folytatódott a történet) majd rámmászott, lefogott, letépte a bugyimat és durván belém hatolt, megerőszakolt. Miután végzett, már csak üveges tekintettel feküdtem és rá sem néztem. Felöltözött, majd odabökte "Most kvittek vagyunk" és távozott.